Ne hagyd magad becsapni!

Amikor marketinggel kapcsolatos hirdetéseket látok, mindig megjelenik előttem egy saját farkába harapó kígyó. Meg a 22-es csapdája. Meg Sziszifusz és minden olyan mitológiai vagy épp köznépi alak és történés, amely a felesleges dolgok generálását, az állandó egyhelyben járást, illetve mások becsapását juttatja az eszembe. És ez kiborít, mert úgy érzem, szívatva vagyok, de leginkább vagyunk. Ne hagyd magad becsapni! Megpróbálom úgy elmondani, hogy magam se bonyolódjak bele és te se und meg az olvasást.

Reklámozni a reklámozást

Arról van szó, hogy adott például egy vállalkozás, amely azt reklámozza, hogy segít neked reklámozni. Már ez önmagában is vicces, de még érthető is. Ugyanakkor mégis bajom van vele, és szívem szerint visszakérném magam a cserekereskedelem időszakába. Tudod, ez az egész olyan, hogy én azért reklámozom magam, hogy te is tudd majd magad reklámozni, amiből neked profitod lesz és nekem is, a vásárlóid pedig jól elköltik nálad a pénzüket, amelyet te nekem adsz, hogy én újra tudjam reklámozni azt, hogy megtanítalak reklámozni.

Mindezt azért, mert tolni kell az ipart, az emberek torkán pedig egy csomó baromságot jó mélyen le.

(Látod magad előtt a szépen kirajzolódó kört?)

De nézzük meg azt, amikor valaminek értelme is lenne, ha nem szúrnák el:

Megtanítalak reklámozni, mert annyira jó az, amit csinálsz, hogy azt mindenkinek látnia kell. De ezt sem adom ám csak úgy, hanem pont arra tanítalak meg, amire mindenki mást is, így a te reklámjaid sem lesznek mások, mint a többieké, és végül ugyanott vagyunk: a libatömésnél. (Ne vedd magadra.)

Ne hagyd magad, és jusson eszedbe a lópikula!

Érted a gondomat? Jönnek a guruk és eladják neked a mondott tutit, aztán megint te jársz pórul, mert feleslegesen adtál ki egy csomó pénzt marketingre, kommunikációra, lópikulára.

És ezt nem csak úgy mondom.

Hobbim vagy sem, de én bizony nagyon sok kolléga hírlevelére feliratkozom, hogy tanuljak, képezzem magam, vagy csak megnézzem, mit is adnak el neked. Aztán gyorsan le is iratkozom. Hááát, nem tűr nyomdafestéket az, amit a legtöbb esetben gondolok.

• „Adok 5 tippet…”
• „Világbajnok megoldást kínálok…”
• „Ez a 10 legjobb ötlet ahhoz…”

Ezekkel nem lenne baj, ha nem az alapokat akarnák újra és újra rád sózni. Olyan alapokat, amelyeket én ingyen osztogatok, mert úgy gondolom, bűn érte feliratkozást vagy uram bocsá’ pénzt kérni.

Ráadásul sokszor ezek az alapok is csak annyiban merülnek ki, hogy

• „Tudd, ki a célcsoportod!”
• „Tudd, miről akarsz írni!”
• „Légy hiteles!”, meg ilyenek.

Úgy érzem, egyszerűen hülyének néznek téged. Ne hagyd magad! Még akkor sem, ha kezdő vállalkozó vagy. Az teljesen normális, hogy egy-két ilyen gondolat neked új, de hogy ezért pénzt kérjenek, az több mint etikátlanság.

Amikor engem is lenyúltak…

2 éve voltam egy workshopon, ahol szintén hasonlók miatt akadtam ki. Nagyon sok pénzért meghallgathattam azt, amit amúgy is tudtam: hogy melyik social media felületen milyen célcsoportok vannak jelen. Érted? Hogy a Facebookon a „köznép”, az Instán inkább a fiatalabbak, a LinkedInnen a szakma, blablabla. Hidd el, másról nem volt szó a workshopon! 15 ezerért…

Ezért van az, hogy

• én az első egy órás konzultációnkat akkor is ingyen adom, ha az 2 órán keresztül tart;
• nálam a havi bérlet a régi ügyfeleknek mindössze 6.000,- Ft;
• ha kérdezel egy-két dolgot, arra örömmel válaszolok ingyen, és
• ha szükséged van a 33 kérdésemre ahhoz, hogy a magad stratégiáját összeállítsd, akkor azt is mosolyogva elküldöm.

Pénzt ugyanis csak azért kérek, amiért neked is megéri fizetned. Feliratkoztatni pedig nem nagyon foglak, mert nem rajongok a hírlevelekért, bár tudom, hogy megvan a maguk relevanciája. Nekem nincs rá szükségem, ezért téged sem zaklatlak a magaméval.

Másoknak viszont készítek ilyet, és igyekszem is nagyon értékes tartalmakkal megtölteni, mert – ahogy mondtam – vannak területek, ahol kifejezetten jó ötlet a hírlevél. De itt sem azért kérek pénzt, mert megmondtam, hogy ez jó ötlet, hanem azért, mert meg is írtam. Szóval ne hagyd magad!

Az ajánlás még mindig a legmegbízhatóbb reklám

A következőkre kérlek: ha azt látod, hogy

• valaki szuperlatívuszokban beszél magáról,
• folyamatosan milliós bevételösszegekkel dobálózik,
• mégis minden nap hirdet a Facebookon,

akkor kezdj el gyanakodni és keress magad mellé olyan marketingest (én nem vagyok az!), akinek a referenciái valóban meggyőzők és igazak.

Hidd el, annyi olyan ügyfelem volt már, akik a nagy kommunikációsok után jöttek hozzám, mert valahogy mégsem ment a biznisz… És ilyenkor nagyon szomorú és dühös vagyok, mert látom, kik, hogyan és mennyivel verték át őket. Például épp a „meg sem csinált” SEO-val vagy megvalósíthatatlan, de csillogó kommunikációs stratégiával. Olyanok, akikre egy-két hónapig még én is felnéztem, mert magam is bedőltem a ragyogó szövegeiknek. Te ne hagyd magad!