Szövegíróként kielemeztem egy politikai beszédet

Szerző: davida | 2019 feb 14 | Szövegírás | Nincsenek hozzászólások

A szövegíró gondolkodik – Avagy az előzmények

Azon gondolkodtam, hogy ha már van három gyermekem, meg sajnos Sárika is napi vendég még mindig, szüljek-e egy negyediket itt lassan 44 évesen. Milyen szép is lenne ez a három négyes egymás mellett! Csak a végén még rám fognák, hogy politikai online magazin vagyok, az meg nem lenne olyan nyerő.

Meg azon is gondolkodtam, hogy amúgy is rendszeresen itt van nálunk a középsőm barátja, átkonvertálom családtaggá, és akkor így is megvan a négy. Meg ha a matek számítana, a párom nagyfiával eleve adott lenne a SZJA-mentesség (ahogy gépeltem, CIA-t mondtam magamban…hmmm, hülye Freud).

Úgyhogy inkább azon gondolkodtam, hogy hagyom a fenébe az egészet, veszek egy nagy levegőt, és továbbra is csak annyit foglalkozom politikával, amennyit elvisel a szülésre termett testem. Vagyis leginkább semennyit. A Kicsi meg időnként úgyis simán kitesz két embert, tehát lélekben megnyugodhatok, hogy megtettem, amit megkövetelt tőlem a haza.

És miután így helyrebillentem az egyensúlyom, szakmai górcső alá veszem a politikai propaganda évértékelő beszédeket. Szigorúan szövegírói és PR szempontok alapján és szigorúan nem túl komolyan.

Amit a politikai beszédekről tudni kell

A politikai beszédírás egy speciális kommunikációs műfaj, amelyet a szövegírással ellentétben tanítanak is. Egy másfél éves politikai kommunikációs tanácsadó képzésen például tökéletesen elsajátítható, mi mindent kell tartalmaznia egy frappáns beszédnek és mi mindent kell tudnia a beszédírónak. (Nem, a beszédíró hivatalosan nem szövegíró.)

Csak az érdekesség kedvéért pár infó:

A beszédírónak ismerni kell a beszéd előadóját,

• a személyiségét,
• a gyengeségeit,
• heppjeit,
• kedvenc szófordulatait,
• humorát (ha van).

Ismernie kell az adott célcsoportot,

• annak fájó és lelkesíthető pontjait,
• szellemei befogadóképességét,
• manipulálhatóságának mértékét,
• humorát (ha van).

Ismernie kell az adott témát,

• annak hátulütőit és előnyeit, valamint
• kommunikálhatóságát és természetesen
• humorizálhatóságát (de szép szó…).

Na, ez a minimum.

Pilátus szövegíró szemmel

Vegyük példának okáért Pilátust, természetesen a Brian életéből.

Pilátus teljhatalmúnak hiszi magát, és tegyük hozzá, a berkein belül az is. Emellett hiú, gyenge humorú ember, aki utálja a zsidókat.

Az őt követő nép igazi birkanép, akik – mivel szellemileg nem minősülnek épp túlképzettnek – kenyérrel és cirkusszal is beérik. Humoruk viszont jobb és helyenként alpáribb, mint Pilátusé, és ragyogóan tudnak gúnyolódni is.

Brian keresztre feszítése mint téma elég fontos momentum Pilatus életében. Ez egy jó alkalom arra, hogy a néphez „lehajolva” átadja a döntés jogát. Igazi nemzeti konzultációt tart, s ezáltal még szerethetőbb politikusnak tüntetheti fel magát.

Ez tehát a kiinduló pont, ezek az alapok, ehhez kell Pilátus PR-osának jó beszédet írnia. A filmből azonban tudjuk, hogy a beszédíró túl sok r-betűs szót használ a beszédek megírásakor, így vélhetően hamar a kereszten végzi ő is. Szegény nem lajonghat tovább laccsoló uláélt és palancsolójáélt.

Nagyon fontos tehát minden apróság.

Beszélő kontra beszédíró

Amikor még én is írtam beszédeket (bár akkor még nem voltam hivatalosan szövegíró), kötelező jelleggel használtam bizonyos kifejezéseket. Hiába untam már némelyiket, a főnök mindig beletetette azokat. Mondhattam én bármit, ragaszkodott a saját szófordulataihoz. Tehát jó munkásként fejet hajtottam.

Mert tudnod kell, hogy a beszédíró egyáltalán nem bír teljhatalommal. Bár bizalmi funkciót lát el, és nagyon sok mindent tud, nem sűrűn lehet befolyással munkaadójára.

Nem véletlen, hogy egy komplett marketing kommunikációs team dolgozik a politikusok körül is, akik minden irányból és minden irányba menedzselik a nagyembert. A beszédíró, ahogy a szövegíró is ennek a csapatnak a tagja, aki a fenti pontokat betartva írja meg a beszédeket. Aztán a nagyember, ha akarja, itt-ott még beleigazít.

A politikai beszéd felépítése

Ezért is van az, hogy mindegyik ilyen beszéd egy kaptafára készül.

1. Hagyományos, de szívhez szóló megszólítás a beszéd elején és
2. népszerű, harcos elbúcsúzás a beszéd végén.
3. Kemény, erős kijelentések a beszéd elején,
4. kiszólások az ellenzőknek a beszéd vége felé.
5. Hasonlatok, sajátnak tűnő szellemeskedések minden bekezdésben,
6. bátorító, feltüzelő szavak minden bekezdés végén.

És persze ezek között, mellett ott van valahol a mondanivaló is, amely PR-köntösbe ágyazottan csak annyira szerepel, amennyire a közeg azt befogadni képes. Túlzásokba, indoklásokba, részletekbe egy beszédben ugyanis tilos belemenni.

Aki akarja, nézzen utána! – szól a PR-os jelszava, de igyekszik nem hazudni, csak óvatosan csúsztatgatni. Mert a beszéd mondatainak igaznak kell lennie, és az már senkit sem érdekel, hogy hiányoznak a hozzátartozó, akár kitételről szóló mellékmondatok. Tudom, mert írtam már hasonlót…

Olyan ez, mint az amerikai filmek. Ott is van egy sablonforgatókönyv, benne percre lebontva, hogy mikor jöjjön szomorú rész, és mikor kell majd állva tapsolni stb. A beszédírásban is megvan ugyanez, csak a nagyobb embereknél már teljesen személyre szabottan.

Szövegírás forever

Én ezért sem szerettem a beszédírást. Mert olyan önkényes volt, nagyúri és öncélú. Nem szólt a hallgatóságról, csak a hallgatóságnak.

Persze ha nem egy multi főnőkének dolgoztam volna, hanem egy kedves nyugdíjas bácsi ünnepi beszédeit kellett volna megírnom minden hónapban, talán még ma is ezzel foglalkoznék. Mert a PR is tud szerelem-meló lenni.

Így viszont maradt a szövegírás, amelyben ezidáig még egyszer sem csalódtam. De ebben is hű vagyok az elveimhez. Csak olyan munkákat vállalok el, amelyeket tiszta szívvel és lélekkel tudok végezni. Hazugságokhoz nem adom többet a nevemet.

(És nem, nem fogok éhen halni, mert egyre több olyan embert ismerek, akik ugyanígy állnak a szövegekhez. Hazudni csak a legmagasabb szinten „éri meg”. Ott meg váljék egészségükre… )