Ha így beszélnek veled, menekülj! – Nárcisztikusok elemükben

A nárcisztikus személyiségzavar egy széles spektrum, amelyben a hisztrionikusoktól kezdve egészen a paranoidokig mindenféle keveredés is megtalálható. Ennek megfelelően vannak kevésbé bunkók, közepesen alázók és akár pszichopaták. Hogy az alábbi beszélgetőtársam hová sorolható, az szinte nem is fontos, lényeg, hogy “gyönyörű” példáját mutatja az igazi nárcisztikus kommunikációnak. Ilyen, amikor a nárcisztikusok elemükben vannak.

Így beszél egy igazi nárcisztikus

Legutóbb bemutattam egy nárcisztikus gyanús kommunikációt, most viszont egy tipikus nárcisztikus következik. Itt gyanítom, hogy erős pszichopata vonulat is van, és az sem kizárt, hogy az illető szívott közben. Híres zenészről van szó, aki bevallottan él is szerekkel, de fenntartom, hogy ezeket a sorokat akár tisztán is így írná. Mert a nárcisztikusok pont ilyenek.

A beszélgetés előtörténete annyi, hogy egy társkeresőn ismerkedtünk meg két éve május 14-én este, ahol kifejezetten szimpatikusak voltunk egymásnak. Néhány cset után, amely a szokásos ismerkedésről szólt (ki vagy, mi vagy, mivel foglalkozol) azonban arra kért, hogy váltsunk Viberre, mert ott könnyebb a kommunikáció. Mivel a társkereső csetfunkciója valóban nagyon rossz volt (állandóan lefagyott, késett), igent mondtam.

Itt jeleztem neki azt is, hogy másnap, azaz szombaton, nem leszek elérhető, mert forgatásra kell mennem, és nem tudom, mikor végzünk. Ez őt nem zavarta, a társkereső csetben azt mondta, türelmesen megvárja, amíg végzek. Nála ez ezt jelentette:

2021. május 15., szombat (Viber)

10:32 : És?

10:33:  Tehhh…:)

10:34: Most nem értelek.

10:35: Miért, Te ki vagy? 😊

10:36:  És én vajon ki vagyok?

10:38: Máris?

10:39: Helyes!!! 😉 Hívlak…

1 percre felvettem a telefont, hogy megmondjam, a munka elhúzódik, nem lehet tudni, mikor végzünk, majd este jelentkezem. Ő azonban elszórakoztatta magát:

12:32: Azért csak kíváncsi vagyok, milyen sűrűn vannak spontán pillanataid.

12:33: Félre ne érts, egyáltalán nem várom, hogy jelentkezz. Csak a miheztartás végett ugye…:)))

12:34: Miért is várnék Rád, egyáltalán nem volt ez jó veled. Khmmm…

13:50: Ez vicc volt Teh…

14:17: Most olvasd el viccként, és a szavak értelmének ellenkezőjét elfogadva. Egész végig így hülyéskedtünk, nem igaz már, hogy félreérted. 🙂

14:18: Teh…

14:20: Remélem, csak visszavicceltél…

14:20: Próbáltalak hívni…

14:38: Vikííí!!! Hát csak a sorok mögé kéne hogy láss mánnn médiasztárként! (csókos száj matrica, szívecskés matrica, virágos matrica)

16:20: Persze, persze.

16:21: Csak muszáj volt elmondjam, hogy csak vicceltem.

16:21: Azt hittem, elsőre érteni fogod.

16:22: Ezért hívtalak, hogy nehogy megharagudj rám, és bedurcizz.

16:22: Ügyes vagy, csináld csak.

16:23: Majd jelentkezel, amikor időd-kedved engedi.

17:47: Ui.: Teljesen fel vagyok háborodva, és legfőképp pedig vérig sértve, hogy Miss Győzelem rám sem hederít. (depressziós matrica, sírós matrica)

17:51: dühös matrica

17:53: Elkezdtem ismét kollektív öngyilkosságot szervezni a szomszédokkal. Már 9-en vagyunk…

(Ezen azért felnevettem, amikor elolvastam.)

17:54: Addig egy gyerekkori vicc NEKED-ámbár tudom, meg sem érdemled, DE… határtalanul kegyes vagyok és megbocsátó. Szóval, Stewie Wonder interjú. És itt leírt egy viccet…

(Ezen nem nevettem.)

Este 20:44-kor bekapcsoltam a telefont. Rögtön látta, hogy elérhető lettem, írt is újra, továbbra is magát szórakoztatva.

20:44: Itt vagy! Ügyi!!!

20:45: Jó sokáig melóztál. Most vagy a spontánban végre? Majd mindjárt jól felhívlak, meglásd!

20:47: Már itt fel akarnak ám szedni mások is…  Danger!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Neked is csak a testem kellett, a lelkemmel mit sem törődtél!! (matricák, mindenféle)

20:48: Tetszel nekem.

20:49: Csak hogy jól is érezd magad ma már. (szívecskés matrica, napszemüveges emoji)

20:51: Sálálálálálálálá…

20:52: Addig elszórakoztatom magam.

21:39: Hmmm… Sálálálálálálálá……………………………………

21:49: Hívlak. Pill.

És akkor hívott. Megkérdezte, milyen napom volt, aztán, hogy járunk-e, mert ő engem nagyon meg akar ismerni. Vallatott is rendesen. Meséltem neki a munkámról, egy picit az életemről is, hogy hol és merre lakom. De a beszélgetés vége felé kezdett terhes lenni a sok kérdése és az állandóan feltett „Akkor járunk?”, így azt is bevallottam, hogy bár az elején imponált, hogy ennyit gondol rám, zavart, hogy egész nap írogatott, miközben tudta, hogy nem leszek elérhető. A telefonbeszélgetésünk végén szó szerint elküldött a picsába, hogy miért hitegettem.

Megnyugvással vettem tudomásul, hogy ennyi. Akkor még nem voltam „profi” az ilyen emberek ismeretében, ezért meglepett, hogy 2 nap múlva ismét jelentkezett. Köszönet ugyan nem volt benne, de a segítőm azt mondta, végig kell csinálnom a beszélgetést, hogy lássam, milyenek a nárcisztikus személyiségzavarosok. Itt még láthatod, hogy simán magyarázkodtam is, amit amúgy soha nem érdemes. Kemény volt. Felkészültél a folytatásra? A dőlt betűs sorokat én írtam.

2021. május 17., hétfő (Viber)

– Halihó, írtam a Facebook-on.

Ezt:

– Szakember…továbbra is. Ennyit tudok hozzád fűzni. Azon gondolkodj inkább el, hogy lehet, nem a párjaid voltak a vámpírok….

– Nem kértem, hogy a pszichológusom legyél, és egy csomó mindent nem is akartam elmondani. Te nem hagytad, hogy hallgassak. Nyílt lapokkal “játszom”, kiírtam az adatlapomra. Nekem soha nem jutna eszembe téged bírálni, vagy ítélkezni feletted. Az pedig tökre érthető, hogy óvatos duhaj vagyok. Elfogadom, hogy dühös vagy rám. Bár fura néhány óra alatt idáig eljutni. Remélem, megtalálod, amit/akit keresel. Minden jót kívánok.

– Súlyos mentális problémák… Én is sajnálom, hogy belédfutottam. Nem hagytam, hogy hallgass…. :))) Jézusom!!! Ledarálod a nyomoroddal a másikat. Ennyi. Energiákat, figyelmet lopsz. Sajnáltatod magad. Felmented magad a hibáid alól. Ennyi, és nem több. Önismeret, szakember.

– Köszönöm.

Bevallom őszintén, nem emlékszem, mi mindenről beszélgettünk, de abban biztos vagyok, hogy nem zúdítottam rá az addigi életemet. 20 évesen még csináltam ilyet, de negyven felett már soha. Ezután az üzenetváltás után tudtam, hogy nincs értelme hosszan folytatni a beszélgetést, meg hát fájt is rendesen. Főleg, hogy semmi igazságalapja nem volt a bántásainak, illetve azért is, mert amikor az ember hosszabban ilyen kapcsolatban él, nagyon rossz utána újra és újra hasonlókba belefutni.

A gyógyuláshoz viszont meg kellett tanulnom felismerni és kezelni is a nárciszokat. Például azt is, hogy bántásból azonnal képesek váltani. Másnap reggel ugyanis ezt írta.

– Ne haragudj, de nagyon felbosszantottam magam éjjel… Amikor kimondtad, hogy ez egy játék… Huhhh.

Fogalmam sincs, mire gondolt, mindenesetre megpróbált engem kétszer is elérni telefonon. Nem hallottam (szerencsére), de végül reagáltam.

– Ez a te dolgod, a te reakciód.

– Mi? Én nem játszottam…

– Hogy elhordtál engem mindennek ismeretlenül.

– OK. Te tudod akkor… Azok jöttek le akkor rólad. Nekem azok.

– Mondom, ez a te meglátásod. Jogod van hozzá.

– Igen, tudom. De Neked játszadozni nem biztos… Senkivel sem.

– Ez is a te olvasatod. Én soha nem mondtam mást.

– Mi? Azt mondtad, csak játszani akarsz? Ha ezt mondtad volna, szóba sem állok veled. Energiapocsékolás.

– Semmit nem mondtam. Beszélgettünk.

Látod az ellentmondást? „Bevallotta”, hogy soha nem mondtam semmi olyasmit, hogy ez csak játék, meg játszadozom, mégis ezt hozta fel rossz „tulajdonságomként”… Így folytatta:

– Nah jó… Társkeresőn… Értelmezd a szót, ha már fizettél is érte.

– Ahol ott volt, hogy nincs időm, ezért beszélgetőtársat keresek. És részemről ennyi. Ha bántani és szidalmazni esek jól neked, egészségedre.

– Menj csetelős oldalra akkor. A másik pedig az, hogy TE IS teljesen mézesmadzagként toltad. Nah… Jobb elköszönni valóban. A mentális problémák felfedezését fenntartom, sajnálom. Hess!!! Picsába… :)))

Itt nem tudom, miért folytattam, ma már nem tenném, sőt, sokkal hamarabb lezárnám az egészet. De legalább így látom, hogy nagyon sokat fejlődtem azóta. Ezt írtam neki a fentiekre.

– Most jó? Kidühöngted magad?

– Nem. Nem vagyok dühös.

– Pihenj egyet.

– Nah… A nárcik ezt tolják? Hmmm… OK. Te is az ég alatt. Tán jobb lesz az önismereted. A Természet valóban jó…

Emlékszem, erre viszont felkaptam a fejem, mert nem beszéltünk nárcisztikusokról és semmi ilyesmiről. Sajnos nem tudtam szó nélkül hagyni. (Ma már ezt sem tenném.)

– Nem, a nárcik bántanak. Én nem bántok. Minden jót kívánok neked.

– Az vagy. Ennyi.

– Ahogy gondolod. Minden jót.

– De majd az orvosszakértő megmondja… Hali!

És itt lett végre végleg elegem, ezt az utolsó mondatot ugyanis nagyon sokszor megkaptam már az életemben. Le is tiltottam a Messengeren. A Viberről azonban valamiért elfelejtettem, ezért egy utolsó üzenetet ott is jött bő 1 hét (!) múlva.

2021. május 26., szerda 13:4 (Viber)

– Nah, letiltottál?

Erre már nem válaszoltam és olyan erősen nyomtam meg a tiltás gombot, hogy a gép is majdnem belerokkant.

Azóta eltelt két év. Kikupáltam magam a nárcisztikus témában, elolvastam minden elérhető szakirodalmat, megnéztem minden videós anyagot, és ma már 15 perc alatt le tudok zárni minden ilyen beszélgetést. A fentit viszont még most is rossz volt újraolvasni, amin azért nem csodálkozom, hiszen a gyógyulás nagyon hosszú folyamat. Nagyon.

Ha tetszett az írásom és megosztásra érdemesnek találod, add tovább. Kövess a Facebook-oldalamon is, ahol érdekes kommunikációs kérdésekkel foglalkozom. További hosszabb tartalmakat pedig a Kulisszában találsz.